~ 1. fejezet ~

Eren

 Csak a szokásos csütörtöki délután. Bevágódok az ajtón, lehajítom a legközelebbi sarokba a táskám, lerúgom a cipőm, a sötétzöld pulcsim pedig az ajtó mögötti fogasra akasztom.Mint mindig, megint egyedül vagyok. A szobánk elég kicsi, de otthonos. A Titán Gimi kollégiumában élek, lassan harmadik éve. Egyébként a nevem Eren Jäger, 17 éves vagyok lassan -de biztosan- 18. A szobánk - mert hogy itt ketten lakunk- pontosan olyan, mint ahogy a szüleim elmondták. Az ajtóval szemben van egy szoba, ahol csak a cuccainkat tartjuk, meg a takarítós dolgokat, illetve a szobatársam a könyveit -értem ezalatt a mangáit, és a figuráit. Rögtön a mellette lévő a fürdőszoba. a "kis folyosón" végigmenve, van balra egy konyha rész, pulttal körbevéve. Egyik oldalán van az Én ágyam, vele szemben a kanapé. Na igen, egy ágyunk van, de a kanapét ki lehet húzni, így a szobatársam azt használja. Van még ezen kívül egy dohányzóasztalunk, egy fotelünk, és három babzsákfotelünk IS!Mert miért ne?Asztal meg nem is kell!Minek az?

 Bevonszoltam magam, és levágtam magam az ágyamra. Egy ideig bámultam a fehér plafont, majd felültem. Jobban szemügyre vettem a szobát. A szoba közepén van egy bolyhos fehér szőnyeg, amin egy hatalmas párna is helyet kapott. Az asztalon volt a szobatársam laptopja, a szemüvege és a reggeli kávés csészéje. "Még nincs itthon..." - gondolkodtam magamban. A szobatársam egyébként a diáktanács elnöke, Lena Ackerman. A világ nem hordott még nála tehetségesebb és gyönyörűbb lényt a hátán. Mindenből kitűnő, versenyeken is mindig első helyezett lesz. És mindezt úgy, hogy egy szót sem tanul!Hazajön, átöltözik, és leül a gép elé. Ha úgy van, megcsinálja a házit, ami nem tart tovább két percnél. Néhanapján elmegy bevásárolni, vagy csinál valami kaját, esetleg a "kisebbeknek" segít tanulni - ami eddig csak egyszer fordult elő, és pont az egyik osztálytársunkkal- . Hétvégénként kitakarítja az egész lakást, és ennyi. Mindemellett, elég alacsony. Hosszú, fekete haja és szürke szemei vannak. Feketén és fehéren kívül nem nagyon látni rajta színeket, vagy ki tudja. Én eddig mindig az egész napos ruhájában láttam. 

 Ahogy ezen gondolkodtam, kinyílt az ajtó. "Emlegetett szamár!" vigyorodtam el. Lena lépett be rajta, vagyis, a hangból ítélve. Hallottam, ahogy lehúzza a bakancsát, és a cipőmhöz rakja. Valakivel hangosan veszekedett a telefonba, de nem nagyon értettem min, vagy miért. De komolyan, egy kukkot sem értettem belőle!Nem is tudom milyen nyelven beszélt, de hogy nem azon amin Én is, az 100 százalék!Kinézete a szokásos volt, hosszú fekete haja a vállára omlott, fehér ing, fekete melegítő felső, fekete nyakkendő, szintén fekete rövidnadrág és térdzokni, a Tokyo Ghoul-os válltáskája a vállán lógott. Szinte ordibált a készülékbe, és dühösen mászkált körbe-körbe, hadonászva. Valamit még elmormolt az orra alatt, és bontotta a vonalat. Idegesen vágta le magát a kanapéra, táskáján lehajítva a dohányzóasztal mellé. Idegesen túrt bele a hajába, sóhajtva egyet. Egyik lábát felhúzta a bútorra, és lehunyta a szemeit. 

- Kivel beszéltél? - törtem meg végül a csendet. Kinyitotta a szemeit, és az enyémbe fúrta a tekintetét. Pár percig csak így ült, majd az erkély ajtó felé nézett. Végigdőlt a kanapén, kezeit a feje alá rakta. 

- Anyámmal. - intézte le ennyivel. De engem akkor is furdalt a kíváncsiság. Szerintem meghallotta a halk morgásom, és újra megszólalt, csukott szemmel. - Mit szeretnél még tudni? - megdöbbentem, hogy észrevette. Kikerekedett szemekkel néztem a lányt, aki nyugisan feküdt, egyik lábát felhúzva a kanapén. A fáradtságnak nyoma sem volt az arcán, hibátlan fehér bőrét hibátlanul világította meg a nap. Mintha egy angyal feküdne előttem. Kinyitotta a szemét, és rám nézett. Megforgatta azokat, és felült. - Mivel Én Franciaországban születtem....és idejöttem továbbtanulni....gondolhatod! - magyarázta lassan. Ekkor felcsillant a szemem. - Nem, nem fogok neked franciául beszélni!Nem veszel rá! - állt fel, és elindult a mindenes szoba felé - amit nem említettem még, az az, hogy ott vannak a ruháink is, két külön szekrényben. Hallom, ahogy kinyitja a szekrényajtót, kutakodik benne, becsukja, és kimegy a szobából. -A fürdőben vagyok! -jelenti ki, és belép a kis helyiségbe. Hallgatom a víz csobogását, áttelepedve a kanapéra a telefonommal. Egyszer csak eláll. Még pár perig bent időzik, majd kilép a helyiségből. Felpillantok rá, és egyből lefagyok. Szemeim kikerekedtek, a telefonom is kiejtettem a kezemből. "Ezt nem hiszem el.....!"