~ 2. fejezet ~

Eren

"Ezt nem hiszem el.....!" jelentettem ki magamban. A szokásos itthoni ruha volt rajta, egy fekete Hollywood Undead-es póló, fekete rövidnadrággal. Ám a combjaim megakadt a szemem. Eddig nem is látszottak, hogy lettek volna rajta ilyenek. Tele volt apró hegekkel, sőt, volt amelyik egészen nagy volt. Mikor idejött, kiderült, hogy meghalt az apja, így egy kisit nagyon depressziós lett. Napokon, sőt heteken át csak a szobában gubbasztott. Egyik nap, mikor hazajöttem, egy véres pengét láttam meg a folyosón, és az ajtóval szemben lévő egyik sarokban gubbasztó lányt. Nehéz volt, de végül kivakartam a depiből. Tudtam, hogy a hegek mindig is ott lesznek rajta. De ez más volt. 

 Egész friss sebek díszelegtek rajta. Felálltam a bútorról, Ő pedig félrenézett, bal kezével megfogta a jobb felkarját. 

- Lena.... - mondtam halkan, és elindultam felé. Felnézett rám, és hátra lépett kettőt. 

- Ne gyere közelebb! - kezdte ijedten, de csak közeledtem felé. - Nem hallod?! - lépett volna hátra még egyet. Elkaptam mindkét csuklóját, és magamhoz rántottam. 

- Miért csinálod ezt....megint? - kérdeztem tőle. Nem nézett a szemembe, a fejét elfordította, így megláttam ahogy könnyek csillognak a szemében.

- Nem tudom...... - suttogta elcsukló hangon. 

- Megígérted, hogy többet nem csinálsz ilyet! - mondtam kicsit hangosabban. Hangomtól összerezzent. 

- Anya azt akarja, hogy menjek haza... - mondta halkan, a könnyeivel küszködve. 

- De ezért miért...? - ekkor kirántotta a kezeit. 

- Nem érted Te ezt.....Ő akarta, hogy abba a rohadt elit suliba járjak, a nagybátyámmal együtt!Ezért jöttem ide. Itt már nem mondhatja meg, mit csináljak. Eddig nem is jelentkezett, és most majdnem három év után hirtelen mennyit számítok neki! - magyarázza, egyre dühösebben. 
- De ezt még mindig nem értem..... - oldalra biccentem a fejem. Idegesen sóhajt egyet, és elsétál mellettem. 
- Ide akar jönni. - mondja, és leül a kanapéra. Közelebb húzza a kis asztalt, és felpakolja rá a lábait. 
- Ho...hogy ide? -fordulok meg, és elindulok Én is az ágyamhoz. 
- Ja...állítólag megismerkedett egy csávóval, és össze akarnak költözni. De mivel az ürge itt tanít valahol a városban, ezért anya jön ide. - magyarázza, lehunyt szemekkel, fejét hátrahajtva a háttámlára. 
- Ééééértem...- ekkor szinkronban kordult meg a gyomrunk. - Vháááá, éhes vagyok! - feküdtem végig a bútoron. 
- Én ma biztos hogy nem fogok főzni! - jelentette ki, és lejjebb csúszott, legalább is gondolom, ugyanis ilyenkor ezt szokta csinálni. 
- Pizza? - ültem fel hirtelen, felé nézve. Fejjel lefelé feküdt, lábai az égnek álltak. 
- Pizza. - ezzel el is intézte, és már fel is tornázta magát. Elsétált a pultig, kezébe vette a telefonját, és felém fordult. - Mennyit, és mekkorát? - úgy csinálok, mintha gondolkoznék rajta, de hirtelen rávágom a választ. 
- Háromszor hatos. - Én és a nagy gyomrom. Sóhajt egyet, és leül mellém. 
- Te és az a végtelen beled.... - mondja, és elém tartja a készüléket. Először rápillantok, majd a mellettem ülő lányra. Az arckifejezésemből kivette, mit szeretnék Én ezzel kérdezni. Gondterhelten sóhajt egyet, és a kezembe nyomja. - Te írd be, Én nem tudom a számukat. - gondolkodás nélkül bepötyögöm a számot, és rányomok a hívás gombra. A lány, még kigondolja magában a dolgokat - jól kiismert, az is biztos. Egyszer csak felállt mellőlem, és beszélni kezdett. A szobában mászkálva, meg-megállva tárgyalt, majd elköszönt, és lerakta. Levágódott a kanapéra, és beletúrt a hajába. 
- Túl jól ismersz! - nevetek fel. Ekkor feláll, és elindul a folyosó felé.- Hová mész? - pattanok fel Én is. 
- Le, a portához. Nem fogják felhozni, amúgy sem engedné fel az a vénember a futárt. - ekkor belépett a mindenesbe, pár másodperc múlva pedig egy térd alattig érő fekete zokniban lépett ki. Felhúzta a bakancsait, és felém pillantott. - Akarsz velem jönni? - bólintottam, előkotortam a pénztárcám, zsebembe süllyesztettem a telefonom, felkaptam a cipőm és pulcsim - plusz Lena telefonját, amit odaadtam neki - és már indultunk is. Lena becsukta az ajtót, és elindult mellettem. 
- Nem fogsz Te így fázni? - kérdeztem rá. Nem vett fel semmit, csak "alul öltözötten" ballagott tovább. Megrázta a fejét, és lassan lesétáltunk a lépcsőkön. Mi a 2. emeleten lakunk. 6 emeletes a kolesz, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Volt lift is, de nem nagyon használtuk, amúgy sem olyan nagy távolság az egész. 
 Amint leértünk, leültünk a kis társalgó részhez, a recepciótól nem messze. Pár percig ültünk, Lena fel-felállt, és elment az ajtóhoz, hogy kinézzen rajta, de semmi. Egy ideig ott állt, és figyelt, mikor elkezdte a karját dörzsölni. Libabőrös volt hófehér bőre. Felpattantam, és lekaptam magamról a pulcsim. A hátára terítettem, mire csak furcsán nézett fel rám. - Meg fogsz fázni! - mosolyogtam rá, mire halványan elpirult. Összehúzta magán, majd leszedte. Belebújt, és felhúzta a cipzárt. Körülbelül combja közepéig leért, az ujja kétszer akkora volt, mint Ő maga. Egész aranyos volt így. Összefonta maga előtt a karjait, és előrehajolt.  
- H megtalálom, kibelezem.... - morgott. - Éhen fogok dögleni!- nézett fel a plafonra. Ez volt a végszava, nyílt az üvegajtó. és belépett rajta a futár. Én teljesen meglepődtem. Nem egy húszas éveiben járó srác lépett be, hanem egy körülbelül velünk egy idős, hosszú szőke hajú, és barna szemű lány. Velem egy magas volt, és elég vékony. A hatalmas, piros póló alól is látszott hogy nem éppen az a "deszka" fajta, fekete nadrágjának mindkét térde ki volt szakítva. "Na végre!" jelentettem ki magamban, és előhúztam a pénztárcám. 
- Jaj, izé, bocsánatot kérek, amiért egy kicsit késtem!Ha tudtam volna, hogy egy ilyen cuki párnak hozom ki, jobban sietek! - mondta sajnálkozva, mire Én halványan elpirultam, és lenéztem a mellettem álló lányra. Ő is elpirult, tekintetét a padlóra szegezte. 
- Mi....nem...vagyunk egy.... pár - mondta lassan, és halkan. Hangjától kirázott a hideg, és visszanéztem a futár csajszira. 
- Cs...csak szobatársak vagyunk!Ennyi az egész! - magyarázom, fülig pirulva. 
- Ó.... - biggyeszti le a száját. - Pedig annyira de annyira cukik vagytok együtt! - ezek az érzelem hullámok....nem értem a nőket! Ekkor Lena-ra pillantottam, aki felnézett rám, amolyan "Fizess, vagy megöllek!" nézéssel, amit a hasa korgása szakított félbe. Gyorsan letárgyaltam a szöszivel az árakat, meg mindent - naaagyon nyomult szerencsétlen- és elment. A kajával a kezemben indultunk fel a szobába. Lena kinyitotta az ajtót, és előre engedett. Leraktam  a dobozokat a pultra, és a hűtőhöz léptem. Ilyenkor jó, hogy Én gondolok mindenre, és felvásároltam a fél kisboltot. Előszedtem egy kólát, amit letettem a kaja mellé, és hozzá két poharat. Míg ezt csináltam, a lány addig leült a kanapéra egy dobozzal a kezében. Kinyitotta, és már vett is belőle egy szeletet. 
- Meg sem vársz? - kérdezem vigyorogva, a két pohár kólával a kezemben, amiket leteszek az asztalra, és Én is helyet foglalok mellé. Felém nyújtja a dobozt, amit el is veszek. Míg Ő egyik kezében a pizzát tartja, a másikkal a laptopját bütyköli. Kezébe veszi, felül törökülésbe, és az ölébe teszi. Nyel egy nagyot, és elkezd bepötyögni valamit. 
- Az L : Change The World  jó lesz? - néz rám. Megvonom a vállam. 
- Felőlem! - és már el is indítja. Még közelebb húzza az asztalt, és leteszi rá a gépet. El is indítja, és nagy szakértelemmel kezdi el nézni. Nem tagadom, Én is oda vagyok az ilyesmiért, de Lena ezen is túltesz. Mint két jól nevelt gyerek, csendben nézzük a képernyőt, miközben eszünk. Elég késő lehet, előhalászom a zsebemből a telefonom, és megnyomom a feloldó gombot. Ahogy gondoltam, fél tizenegy. Még bekapom azt a kis darabot, és összezárom a pizzás dobozt. Ekkor valami rá nehezedik a vállamra. Lepillantok, és Lena fekete fejét látom meg. Halkan szuszog. Elmosolyodok, és előrenyúlok kikapcsolni a gépet. Nagy nehezen kimászok alóla, beteszem a hűtőbe a kólát és a maradékot, majd előszedek egy pokrócot. Felveszem a lányt a kanapéról, és az ágyamra fektetem. A falhoz húzódik, és halkan sóhajt egyet. Betakarom, és pár pillanatig még nézem. Halkan kiosonok a helyiségből, elmegyek a pizsamámért, és letusolok. Amint végeztem, bemásztam a lány mellé. Körülbelül másfél személyes lehet az ágyam, így nem vagyunk annyira közel egymáshoz. Ekkor megérzek valami olyat, amit eddig még sose. Kezét az enyémbe csúsztatja, ujjainkat összefonja. Elpirulok, de a lány csak alszik nyugodtan. Közelebb húzódtam hozzá, fejét a mellkasomnak döntötte. Elmosolyodtam. Ahhoz képest, hogy még bírtam volna fent, hamar elaludtam. "Milyen aranyos, mikor alszik!"

~ 1. fejezet ~

Eren

 Csak a szokásos csütörtöki délután. Bevágódok az ajtón, lehajítom a legközelebbi sarokba a táskám, lerúgom a cipőm, a sötétzöld pulcsim pedig az ajtó mögötti fogasra akasztom.Mint mindig, megint egyedül vagyok. A szobánk elég kicsi, de otthonos. A Titán Gimi kollégiumában élek, lassan harmadik éve. Egyébként a nevem Eren Jäger, 17 éves vagyok lassan -de biztosan- 18. A szobánk - mert hogy itt ketten lakunk- pontosan olyan, mint ahogy a szüleim elmondták. Az ajtóval szemben van egy szoba, ahol csak a cuccainkat tartjuk, meg a takarítós dolgokat, illetve a szobatársam a könyveit -értem ezalatt a mangáit, és a figuráit. Rögtön a mellette lévő a fürdőszoba. a "kis folyosón" végigmenve, van balra egy konyha rész, pulttal körbevéve. Egyik oldalán van az Én ágyam, vele szemben a kanapé. Na igen, egy ágyunk van, de a kanapét ki lehet húzni, így a szobatársam azt használja. Van még ezen kívül egy dohányzóasztalunk, egy fotelünk, és három babzsákfotelünk IS!Mert miért ne?Asztal meg nem is kell!Minek az?

 Bevonszoltam magam, és levágtam magam az ágyamra. Egy ideig bámultam a fehér plafont, majd felültem. Jobban szemügyre vettem a szobát. A szoba közepén van egy bolyhos fehér szőnyeg, amin egy hatalmas párna is helyet kapott. Az asztalon volt a szobatársam laptopja, a szemüvege és a reggeli kávés csészéje. "Még nincs itthon..." - gondolkodtam magamban. A szobatársam egyébként a diáktanács elnöke, Lena Ackerman. A világ nem hordott még nála tehetségesebb és gyönyörűbb lényt a hátán. Mindenből kitűnő, versenyeken is mindig első helyezett lesz. És mindezt úgy, hogy egy szót sem tanul!Hazajön, átöltözik, és leül a gép elé. Ha úgy van, megcsinálja a házit, ami nem tart tovább két percnél. Néhanapján elmegy bevásárolni, vagy csinál valami kaját, esetleg a "kisebbeknek" segít tanulni - ami eddig csak egyszer fordult elő, és pont az egyik osztálytársunkkal- . Hétvégénként kitakarítja az egész lakást, és ennyi. Mindemellett, elég alacsony. Hosszú, fekete haja és szürke szemei vannak. Feketén és fehéren kívül nem nagyon látni rajta színeket, vagy ki tudja. Én eddig mindig az egész napos ruhájában láttam. 

 Ahogy ezen gondolkodtam, kinyílt az ajtó. "Emlegetett szamár!" vigyorodtam el. Lena lépett be rajta, vagyis, a hangból ítélve. Hallottam, ahogy lehúzza a bakancsát, és a cipőmhöz rakja. Valakivel hangosan veszekedett a telefonba, de nem nagyon értettem min, vagy miért. De komolyan, egy kukkot sem értettem belőle!Nem is tudom milyen nyelven beszélt, de hogy nem azon amin Én is, az 100 százalék!Kinézete a szokásos volt, hosszú fekete haja a vállára omlott, fehér ing, fekete melegítő felső, fekete nyakkendő, szintén fekete rövidnadrág és térdzokni, a Tokyo Ghoul-os válltáskája a vállán lógott. Szinte ordibált a készülékbe, és dühösen mászkált körbe-körbe, hadonászva. Valamit még elmormolt az orra alatt, és bontotta a vonalat. Idegesen vágta le magát a kanapéra, táskáján lehajítva a dohányzóasztal mellé. Idegesen túrt bele a hajába, sóhajtva egyet. Egyik lábát felhúzta a bútorra, és lehunyta a szemeit. 

- Kivel beszéltél? - törtem meg végül a csendet. Kinyitotta a szemeit, és az enyémbe fúrta a tekintetét. Pár percig csak így ült, majd az erkély ajtó felé nézett. Végigdőlt a kanapén, kezeit a feje alá rakta. 

- Anyámmal. - intézte le ennyivel. De engem akkor is furdalt a kíváncsiság. Szerintem meghallotta a halk morgásom, és újra megszólalt, csukott szemmel. - Mit szeretnél még tudni? - megdöbbentem, hogy észrevette. Kikerekedett szemekkel néztem a lányt, aki nyugisan feküdt, egyik lábát felhúzva a kanapén. A fáradtságnak nyoma sem volt az arcán, hibátlan fehér bőrét hibátlanul világította meg a nap. Mintha egy angyal feküdne előttem. Kinyitotta a szemét, és rám nézett. Megforgatta azokat, és felült. - Mivel Én Franciaországban születtem....és idejöttem továbbtanulni....gondolhatod! - magyarázta lassan. Ekkor felcsillant a szemem. - Nem, nem fogok neked franciául beszélni!Nem veszel rá! - állt fel, és elindult a mindenes szoba felé - amit nem említettem még, az az, hogy ott vannak a ruháink is, két külön szekrényben. Hallom, ahogy kinyitja a szekrényajtót, kutakodik benne, becsukja, és kimegy a szobából. -A fürdőben vagyok! -jelenti ki, és belép a kis helyiségbe. Hallgatom a víz csobogását, áttelepedve a kanapéra a telefonommal. Egyszer csak eláll. Még pár perig bent időzik, majd kilép a helyiségből. Felpillantok rá, és egyből lefagyok. Szemeim kikerekedtek, a telefonom is kiejtettem a kezemből. "Ezt nem hiszem el.....!"